Édesapám mondta mindig nekem: "Ha egyszer megérzed a színház szagát, akkor nem szabadulsz tőle", és így volt ez velem is, úgy érzem.

A klasszikus zenét már, mondhatjuk, hogy az anyatejjel szívtam magamba, hiszen édesapám oboa művész, így rendszeres látogatói voltunk a Szegedi Nemzeti Színház matiné előadásainak. A színház és a zene hatására zongorázni kezdtem, amit 6 évig folytattam, majd gimnazista éveim alatt, az akkor divatosnak számító hangszerre váltottam, a gitárra. Ezen zenei alapok folytatásaként kezdtem el magánéneket tanulni. Gimnazista éveim alatt már több szegedi kórusban is volt szerencsém énekelni, ahol már bontogattam eme művészeti ág felé szárnyaimat, valamint később tagja lettem a színház kórusának is. Szüleim inkább a polgári szakma felé terelgettek, de magánénekesi pályámat is támogatták. 

Egyetemi éveimet a Szegedi Tudomány Egyetemen, Fizikus szakon végeztem, mellette természetesen folytattam az énektanulást, ez idő alatt már a színházi énekkarban is rendszeresen énekeltem. Első nagyobb szerepem Puccini: Álarcosbál című operájában volt, majd sorra következtek a kisebb, nagyobb szerepek.

Jelenleg a Szegedi Tudományegyetem Gyakorló Gimnáziumában vagyok fizika tanár és egyidejűleg a Szegedi Nemzeti Színház operaénekese. A Fedák Sári Színház vezetősége a tavalyi évad végén kért fel Ábrahám Pál: Bál a Savoyban című jazzoperett Henry de Faoblais márki (bonviván) szerepének megformálására, melyet szívesen vállaltam, így ha nem is nagymértékben, de ennek a színháznak is társulati tagja lehetek.